„Madeiráról a kikötő kapitányság emberei egy kisméretű motorossal átvontatnak a hordalékon, ami már három napja elborítja a kikötőt. A hullámtörő gáton kívül már tiszta a víz, így lekötjük magunkat segítőinkről, búcsút intünk nekik és nekivágunk a viharos óceánnak. Végighajózunk a sziget mellett kelet felé, és onnan is látva mit művelt az áradat, siralmasnak tűnik a látvány. Több helyen leszakadt a hegyoldal, ott ahol nem rég autóutak voltak, most számos helyen vízesés zuhog alá, néhol közvetlenül a házak alatt.
    Miután elhaladtunk a sziget alatt ÉK felé vettük az irányt és az erős fél szélben éjfélre elértük a 38 tmf -re (70 km) levő Porto Santo kikötőjét. Ez a sziget sokkal jobban járt mint Madeira, itt van áram és víz is. Most már tudjuk tölteni telefonjainkat, rögtön írunk is sms-t haza, szüleinknek, akikkel több napja nem tudtunk kapcsolatot teremteni.”
    Másnap reggel Porto Santoból elindultunk a Gibraltári-szoros felé, majd négy nap múlva (594 tmf / 1070 km) kötöttünk ki az afrikai Ceutában. Innen 23 óra alatt átvitorláztunk a spanyolországi Almerimarba (133 tmf / 240 km). „Három évvel ezelőtt, ugyanígy egy március elsejei reggelen kötöttünk ki Antigua szigetén az 51 napos óceánátevezés után.” A hajót itt kiemeltettük a szárazra és két nappal később repülővel megérkeztünk Magyarországra.

Hátszélben:

Elhagyjuk Porto Santot:

Porto Santoban:

Irány Gibraltár:

1. nap:

2. nap:

Delfin:

Ketten a fedélzeten:

3. nap:

100 tmf-re a szorostól:

4.nap:

Bumm:

Fel - le...:

Hajó mosás:

Kötélmunka:

Mögöttünk az Atlanti:

Erősödik:

Zöldül:

Együtt:

Ceuta:

Kihajózás Ceutából:

Kötélrend:

Elhagytuk Afrikát:

Ruha szárítás:

Gibraltár után:

30x hosszabb nálunk:

Naplemente:

Hajó, hajó után:

Napkelte:

Hullám a Földközin:

Az utolsó mérföldek:

Közeledik a part:

Almerimar:

Kiemelve: